Fogalmi metaforák
„Holnap és holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba”
„Holnap és holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba”
(William Shakespeare, Macbeth, V.5., Szabó Lőric fordítása)
Mi a közös e shakespeare-i sorok és az „életút”, a „visszatekint életére” vagy más köznapi szófordulatok között? Erről is szólt Töltéssy Zoltánnak az angol kutatói fórum keretében április 4-én tartott előadása, melyben a Debreceni Egyetemen készülő doktori értekezésével kapcsolatos nyelvészeti kutatásai során felmerült kérdésekről beszélt. Nemcsak az irodalmi műveket, hanem mindennapi beszédünket is áthatja a metaforikus nyelvhasználat, sőt az általunk használt metaforák gyökeresen meghatározzák világlátásunkat és emberi kapcsolatainkat is. De vajon honnan származnak a metaforák? Az olvasás, a tanulás, és a művelődés során sajátítjuk el őket? Vagy ennél sokkal mélyebb szinten részei életünknek és gondolkodásunknak? És vajon hogyan működnek? Mi alapján rendezzük a valóságot absztrakt, gyakran szinte a művészi nyelvhasználatot idéző képies és kifejező nyelvi formákba? A legtöbb, nap mint nap alkalmazott metafora az úgynevezett fogalmi metaforák közé tartozik, ami azt jelenti, hogy egyszerű tér-, idő- vagy cselekvésbeli hasonlóság alapján teremtünk kapcsolatot két, egymástól fogalmilag távol eső tárgy, eszme vagy cselekvés között, majd ez a hasonlóság később kiterjed az adott fogalom teljes vagy majdnem teljes jelentéskörére. Így például a Shakespeare-től vett gondolat és a köznyelvben is gyakran előforduló fent idézett kifejezések fogalmi gyökere ugyanaz: azaz az élet út vagy utazás, melynek van eleje, közepe és vége. Hasonló fogalmi metaforák állnak sok más hétköznapi kifejezésünk hátterében, mint például „megvédi az álláspontját”, „alátámasztja az elméletét”, „forr a dühtől”, vagy „hideg fejjel gondolkodik”. Tehát a vita háború, az elmélet épület, a düh forró, a nyugalom pedig hideg. De miért érdekes mindez? A fogalmi metaforák kutatását az angol nyelvészet tárgykörében Lakoff és Johnson kezdeményezte 1980-ban. Ez a kutatás elsősorban a mindennapi valóság nyelvi leképezésének rendszeres vizsgálatában játszik szerepet, hiszen gyakorlatilag nincs olyan mondatunk, melyben ne használnánk metaforákat. Ugyanakkor segít eligazodnunk a politika, a média és a reklámok bennünket bombázó hamis vagy ideológiailag meghatározott céljainak leleplezésében és a tudatos nyelvhasználat kialakításában.
Mi a közös e shakespeare-i sorok és az „életút”, a „visszatekint életére” vagy más köznapi szófordulatok között? Erről is szólt Töltéssy Zoltánnak az angol kutatói fórum keretében április 4-én tartott előadása, melyben a Debreceni Egyetemen készülő doktori értekezésével kapcsolatos nyelvészeti kutatásai során felmerült kérdésekről beszélt. Nemcsak az irodalmi műveket, hanem mindennapi beszédünket is áthatja a metaforikus nyelvhasználat, sőt az általunk használt metaforák gyökeresen meghatározzák világlátásunkat és emberi kapcsolatainkat is. De vajon honnan származnak a metaforák? Az olvasás, a tanulás, és a művelődés során sajátítjuk el őket? Vagy ennél sokkal mélyebb szinten részei életünknek és gondolkodásunknak? És vajon hogyan működnek? Mi alapján rendezzük a valóságot absztrakt, gyakran szinte a művészi nyelvhasználatot idéző képies és kifejező nyelvi formákba? A legtöbb, nap mint nap alkalmazott metafora az úgynevezett fogalmi metaforák közé tartozik, ami azt jelenti, hogy egyszerű tér-, idő- vagy cselekvésbeli hasonlóság alapján teremtünk kapcsolatot két, egymástól fogalmilag távol eső tárgy, eszme vagy cselekvés között, majd ez a hasonlóság később kiterjed az adott fogalom teljes vagy majdnem teljes jelentéskörére. Így például a Shakespeare-től vett gondolat és a köznyelvben is gyakran előforduló fent idézett kifejezések fogalmi gyökere ugyanaz: azaz az élet út vagy utazás, melynek van eleje, közepe és vége. Hasonló fogalmi metaforák állnak sok más hétköznapi kifejezésünk hátterében, mint például „megvédi az álláspontját”, „alátámasztja az elméletét”, „forr a dühtől”, vagy „hideg fejjel gondolkodik”. Tehát a vita háború, az elmélet épület, a düh forró, a nyugalom pedig hideg. De miért érdekes mindez? A fogalmi metaforák kutatását az angol nyelvészet tárgykörében Lakoff és Johnson kezdeményezte 1980-ban. Ez a kutatás elsősorban a mindennapi valóság nyelvi leképezésének rendszeres vizsgálatában játszik szerepet, hiszen gyakorlatilag nincs olyan mondatunk, melyben ne használnánk metaforákat. Ugyanakkor segít eligazodnunk a politika, a média és a reklámok bennünket bombázó hamis vagy ideológiailag meghatározott céljainak leleplezésében és a tudatos nyelvhasználat kialakításában.
